Néha, amikor azt mondják nekem: boldogság, eszembe jut ez a régi emlék, amikor még boldog voltam, amikor nem az volt a lényeg, hogy mi lesz a jövőben, hanem az, hogy most mi történik.
(zene: Prológus 1.)
Minden egy gyönyörű reggelen kezdődött. Este leesett a hó, mondjuk ez egy olyan helyen, ahol éltem nem meglepő. A reggeli napfénytől ragyogott a táj, a hó már már zavaróan fehér volt, pont úgy, ahogy szerettem. Arcunk piros volt a reggeli csípős hidegtől.
-Bátyó!! Megvan már a szánkóm?! -kérdeztem testvéremtől türelmetlenül, mivel már régóta kereste a szánkómat. Kint álltam a fészer mellett.
-Na! Megvan! -kiáltotta el magát, majd hatalmas porfelhő és rengeteg prüsszentés kíséretével előbújt- Bár nem tudom.. Hapci! Hogy miért kell neked ez a szán, hiszen.. Hapci! Ott van a tied.. Hapci!
-Jaj bátyó te olyan buta vagy! -felnevettem- Természetesen azért kell, mert te is ezzel nyerted meg a Versenyt! -megint nevettem. A Verseny.. Ez az egész arról szól, hogy az év első teliholdjának estéjén a hat éves fiúk és lányok egy szánhúzó verseny alkalmával válnak teljes jogú törzstagokká. Ilyenkor mindent bevethetnek (jutsukat, vérörökséget stb.) annak érdekében, hogy megnyerjék a Versenyt. A célba érkezetteket a sámán megáldja, majd a családnak áldozatot kell bemutatnia a Hold szellemének. A győztest és családját egy évig hatalmas tisztelet övezi, mindenben elsőbbséget élveznek, és a későbbiekben is megbecsülik. Annak következtében, hogy a bátyám annak idején nyert, tőlem is ezt várják el, és én is ezt várom el magamtól. A mai napon van a Verseny, egész álló héten erre készültem, de persze a saját szánommal.
-Na jól van, hozom a kutyákat.. De addig ezt tisztítsd le.. Hapci! -sétált el testvérem a ház felé. Én lefutottam a kúthoz, belenéztem, hogy a víz megfagyott az éjjel. Naná, hogy befagyott! Jobban megnéztem, és akkor észrevettem egy gyönyörű nyakláncot. Bele volt fagyva a jégbe. Fehér kő volt, ezüst láncon. Gondoltam megnézem közelebbről. Vissza rohantam a fészerhez, le vettem az egyik polcról egy bumerángot, majd vissza siettem a kúthoz. A jég felülről vastagnak tűnt, de tudtam, hogy vérörökségemnek köszönhetően akkor sem eshet bajom, ha esetleg betörne alattam a jég. Beugrottam a kútba, stabilan megálltam a jégen, majd letérdeltem a nyaklánc mellé. Anyu azt mondta, hogy majd ha nagyobb leszek, a jeget vízzé tudom majd változtatni. Átfutott a fejemen, hogy megpróbálom ezt, de lövésem sem volt, hogy hogy kezdjek neki, így hát vigyázva arra, hogy a nyakláncnak biztos semmi baja ne essék, el kezdtem ütögetni a jeget. Egyszer csaptam rá, amikor a medál fölött megrepedt a jég, pont úgy, hogy ki tudjam emelni. Óvatosan megfogtam, majd a nyakamba raktam. Ekkor a kő hirtelen elkezdett fényleni. És ekkor.. Nem tudtam, hogy hogyan fogok kimászni a kútból. Megpróbáltam a kötélen fölmászni, de eszembe jutott, hogy a régi fa a vízzel teli vödröt is alig bírja el, nem hogy engem. Aztán beugrott. Mi lenne, ha a jég alatti vizet magammal együtt fellőném a magasba. Többszöri nekifutás után a jég alattam elkezdett megolvadni. A víz egyre nőtt, a jég pedig csökkent. Már a térdemig ért a víz, amikor utoljára megpróbáltam magamat fellőni a levegőbe. Lehunytam a szemem. Minden porcikáimmal azon erőlködtem, hogy sikerüljön. Arra nyitottam ki szemeimet, hogy hatalmas puffanással értem földet.
-Látom nem sikerült letisztítani a szánt. -lépett oda mellém testvérem rosszalló pillantásokat vetve rám. Úgy tűnt, az előbbiekből semmit nem vett észre. Odalépett a kúthoz- Hát ez meg.. Miért nem fagyott be? Az hogy lehet? -csodálkozott.
-Jaj bátyó, te olyan vak vagy! -nevettem fel.
A nap többi része gyakorlással telt. A kutyákat (Nanbut, Aoit, Kurait és Akaruit) már jól ismertem, de a szánhoz még hozzá kellett szoknom. A verseny előtt egy órával, akkor, amikor a hatalmas hold éppen feljött a horizonton, a bátyám eljött hozzám:
-Yue.. Jól figyelj rám! -azt hittem, hogy a versennyel kapcsolatban akar valamit mondani- Most velem kell jönnöd!
-Most? Mindjárt kezdődik! -majd minden elhomályosult.
Remélem tetszett! Sajnálom, hogy ilyen hirtelen lett vége, a későbbiekben majd folytatom, de az első részben a lényegre térnék, és elkezdeném az igazi történetet ;)
